„Nem sokaság, hanem lélek…”

                             Az iskola kamarakórusának első éve

   A Bolyai János Gimnáziumban ezelőtt hosszú évtizedekig működött kórus: igazi, nagy létszámú, sokszor egyszerre nem is csak egy. Rozgonyi István tanár úr irányította a dalolókat, és bizony az énekkarnak híre volt, gyakran szerepeltek a városban, az ország többi részében és még külföldön is. Ki tudja, miért, de abban az időben sokkal többen érdeklődtek az együtténeklés iránt.

  Néhány „kórusmentes” év után tavaly ősszel pár zeneszerető tanulóval úgy éreztük, valahogyan újra kell indulni. Amikor összegyűltünk az első próbára, velem együtt pont heten voltunk. Ezzel a kis csapattal először csak a magunk szórakoztatására énekelgettünk, majd készülni kezdtünk első fellépésünkre. A második félévben új tagok is csatlakoztak, így év végére sikerült 14 főre „duzzasztani” a létszámot. A próbák azóta is folynak, lelkesedésünk nem tört meg, hetente egy vagy két délutánt töltünk együtt dalolással a 4-es teremben.

   Örvendetes, hogy a kóruspróbákat a diákok mellett tanárok is látogatják : Karádi Tamás tanár úr a tenor szólam „lelke”, időnként csatlakozik Odler Rita tanárnő, valamint nagy örömünkre Rozgonyi István tanár úr is részt vesz a próbák egy részén és a dalok megtanulásához nagy segítséget nyújt.

   Az iskolai idegen nyelvű karácsonyi ünnepségen mutattuk meg magunkat először, két angol karácsonyi dalocskával.

Tavasszal sok szereplési lehetőségünk nyílt. Márciusban a SIZN rendezvénysorozatának keretében énekeltünk a városi dalostalálkozón, a megyei társaséneklési versenyen – ahol a kamarakórus arany minősítést kapott a zsűritől – és a gálahangverseny résztvevői voltunk a város többi iskolai kórusával együtt.

Áprilisban a Bolyai esten léptünk fel, májusban pedig a ballagást megelőző estén, a 12. évfolyamosok és tanárok közös vacsoráján adott kis műsorban énekeltünk.

   Az évet egy mini-táborozással zártuk: 2 napot töltöttünk együtt Eresztvényben egy hétvégi telken kirándulással, énekléssel, mókázással.

   Repertoárunk természetesen még nem túl nagy, viszont elég színes: a magyar dalok mellett éneklünk angol, olasz, francia, sőt zulu nyelven is. J

Következzen néhány kórustag véleménye:

(Bertold) „Véleményem szerint egy igazán összeszokott csapat a kórus, hiszen a gerincét még mindig az alapító tagok adják. Ahol eddig jártunk és felléptünk, szeretettel fogadtak minket, sőt néha vastapsot is kaptunk (ez persze a nézőtéren ülő ismerősöknek is köszönhető volt). A kórustáborról: sokszor legyen ilyen hétvégénk, énekléssel, túrázással egybekötve..”

(Zsuzsi) „Mindig is szerettem kórusban énekelni, így külön öröm volt számomra, hogy sikerült újra kórust alapítani a Bolyaiban. Emlékszem, mindig nagyon örültünk, ha valakinek sikerült új embert egy próbára elcsábítania, és aki egy próbára eljött, általában a továbbiakban is járt. Egy remek csapat jött össze, ami remélem ezután csak gyarapodni fog. Büszke vagyok, hogy a tagja lehetek.”

(Eszter) „Szeretem a közös énekléseket, a jókedvre hangoló délutánokat és ezt a akis összekovácsolódott csapatot. Örülök, hogy újra lett kórusa a sulinak.

Ui.: Gyertek minél többen, nem bánjátok meg!”

(Marcsi) „Jó kis banda… Kell hozzá egy adag bátorság és feltöltött „humorkészlet”, hogy az ember a tagja legyen. De nem bánja meg, az biztos! Nagyon megéri kórustagnak lenni, mert ez egyfajta kiváltságot jelent.”

(Anett) „Szerintem nagyon jó, hogy az iskolának újra van kórusa. S bár még csak egy éve alakultunk, egy igazán jó kis csapat lettünk. Szeretünk közösen énekelni és együtt lenni. Igazából engem nem egy szokványos kamarakórusra emlékeztet.

Nem olyan, mint egy kötelező szakkor, hanem kikapcsolódás egy nagyszerű baráti társaságban. Nagyon szeretem a mi kis énekkarunkat…”

(Detti) „Mindig is szerettem énekelni. Ezért nagy öröm számomra, hogy az iskolában működik énekkar és van arra lehetőség, hogy az énekelni kedvelők összeüljenek heti rendszerességgel. Mindig örülünk, ha valaki csatlakozik hozzánk. Nagyon jó kis csapat gyűlt össze és hangulatosan telnek a próbák. Örömmel vagyok kórustag.”

(Gergő) „Nem vagyok tagja az alapítógárdának, csak február környékén érkeztem a kórusba. Leginkább azért tetszik nekem, mert ez a csapat akkora lelkesedéssel rendelkezik, ami nem megszokott iskolakórus műfajban. Sokkal jobban szeretem a dalainkat is, mint amiket más kórusoktól hallottam.

A kórustábor volt számomra a nyár első varázslata. Gál Petra tanárnőék telke, ahol két napot és egy éjszakát töltöttünk, nagyon szép helyen fekszik, a tábort mégis ez a lelkes kis társaság tette izgalmassá és felejthetetlenné. Csanki elrontotta az eresztvényi forrást (de Bertold megjavította), Karádi tanár úr egy órán keresztül kalapálta a földet, össznépi masszírozást szerveztünk (amit tanárnő és Csanki bírt a legtovább), éjszaka gyorsított fordulatszámon Betli Duó lemezt hallgattunk és a sárban egyensúlyozva csúsztunk lefelé a salgói vártól : ezek olyan apró életképek, amiket valószínűleg nem fogunk lefelejteni. Szerencse, hogy a rekeszizmunk kibírta!”

                                                                   Gál Petra