Csehországi fesztiválon vett részt az iskolai kamarakórus

    2006. májusában iskolánk Kamarakórusa három felejthetetlen napot töltött a csehországi Hradec Kralove nevű városkában egy nemzetközi kórusfesztiválon. Mivel az utazás épp a ballagás hétvégéjére esett, az érettségiző kórustagok sajnos nem tarthattak velünk, a péntek reggeli induláskor az iskola elől lengették zsebkendőiket a távozó busz után. Velünk utazott viszont néhány korábban leérettségizett, volt bolyais diák, így egy híján harmincan indultunk útnak.

    Sikerült a Volán legkényelmesebb Volvo-buszát megszereznünk, így a közel 9 órás út nem viselte meg túlságosan a lelkes dalosokat. Mivel már aznap este koncertünk volt, az út egy részét beénekléssel és dalaink csiszolgatásával töltöttük, a sofőr bácsi nem kis örömére. Közben gyönyörködtünk a tavaszi táj szépségeiben. Csehországban az utak mentén gyümölcsfákat ültetnek, melyek épp ilyenkor, májusban virágoznak, így fehérben és a rózsaszín különböző árnyalataiban pompázott körülöttünk a világ.

     Megérkezésünkkor a kedves és vendégszerető szervezők vártak minket. Akadtak némi nyelvi nehézségeink, hiszen többségük kizárólag csehül beszélt, de hamarosan megérkezett csehországi magyar tolmácsunk, aki három napon keresztül segítségünkre volt.

    A fesztiválra több európai országból is érkeztek részvevők: főként Lengyelországból, Szlovákiából, Ukrajnából és természetesen Csehországból, de jöttek olasz, finn és francia kórusok is. A magyarokat a Bolyai kórusa képviselte. A találkozót minden tavasszal megrendezik a cseh városban, és minden évben más korosztályt érint. Tavaly általános iskolai kórusokat vártak, az idei évben ifjúsági kórusokat, jövőre pedig majd felnőtt énekkarok lesznek a résztvevők.

    A három nap alatt összesen 4 koncerten énekeltünk. Ezek között akadt templomi, szabadtéri, nagy hangversenytermi, így a legkülönfélébb helyszíneken próbálhattunk ki kis kórusunk hangzását. Különösen nagy élményt jelentett számunkra a városi konferenciaközpontban való éneklés. Azt hiszem, ekkora színpadon és ilyen sok ember előtt még egyik kórustag sem szerepelt. Elhangzott néhány olyan mű is, amelyet minden résztvevő kórus megtanult, így együtt énekelhetett több száz ifjú a városi szimfonikus zenekar közreműködésével.

    A búcsúestén, szombaton a bolyais kórus vállalta magára a hangulatfelelős szerepét. A kollégium előtt kezdtünk nótázni, s lassan minden ablakban és erkélyen dalos kedvű fiatalok bukkantak elő. Éjfél körül a hatalmas szürke épület ezertorkú koncertező háztömbbé változott. Minden szárny előadta a többieknek kedvenc darabjait, melyek között akadt néhány, melyet szinte mindenki ismert, így együtt dalolt az éjszakában cseh, olasz, lengyel és magyar. Csupán a másnap reggeli ébredés okozott némi nehézséget…

    Vasárnap, az utolsó napon egy vidám szabadtéri koncerttel zárult a fesztivál. A jó hangulathoz egy fúvószenekar szereplése is hozzájárult. A felszabadult salgótarjáni ifjúság bolondos táncba kezdett a csehek egyik kedvelt indulójára, aminek dallamát itthon a Sej Haj Rozi című nótából ismerjük.

    Az utazást megelőző hónapokban sokat próbáltunk, így hangzás és barátság szempontjából is összecsiszolódott a társaság. Úgy érzem, a közös élmények emléke mindig kedves marad mindannyiunk számára.

                                                                                                            Gál Petra

„Én személy szerint nagyon vártam ezt a májusi hétvégét, hiszen eddigi legjobb „kirándulásaim” a Bolyaihoz kötődnek (az osztálykirándulások és az erdélyi Bolyais Iskolák Találkozója 2005-ben). Most sem kellett csalódnom.

A kórusfesztiválra nagyon jó társaság verbuválódott össze köszönhetően Gál Petra tanárnőnek, és még a hozzám hasonló egyének is (mármint akik éneklésével kapcsolatban akad egy-két kivetnivaló) részt vehettek a fesztiválon és megtapasztalhatták, milyen jó egy jó kórussal utazni és fellépni.

Csehországra nagyon kíváncsi voltam, nagyon tetszettek a városok amikben voltunk, kár, hogy nem töltöttünk több időt bennük  A vendéglátók nagyon kedvesek voltak és a hangulat Csehországban is adva volt (gitározós-énekelgetős-szerenádozós-városnézős-fellépéselőttizgulós-nagyonsokat nevetős-buszonökörködős).

A fellépéseket nagyon élveztem, azok közül is a Városi Konferenciateremben volt a legnagyobb élmény fellépni; mint fellépő eléggé nagy és komoly közönség elé kerültünk, nagyon jó volt.

Nagyon köszönjük Tanárnőnek, hogy ilyen helyszínekre juthattunk el a kórus által, remélem jó hagyománnyá fog válni ez az utazás!”

                                                                                                         Balla László 12.B

„A  kórus eddigi legnagyobb kalandja szerintem a csehországi utazás volt. Olyan volt, mint egy fellépésekkel tarkított osztálykirándulás, nagyon jól éreztük magunkat, gyönyörű helyekre jutottunk el. A kórus zeneileg és bulizásilag is jól vizsgázott. Hasonló élményeket kívánok minden bolyaisnak!”

                                                                             Csank László

                                                                            (Hajdani 12. D)

„Néhai, de a szívemben mégis örök bolyaikórus-tagként vettem részt a csehországi úton. A kórus létszáma az elballagásom óta megduplázódott, a repertoár számomra ismeretlen dalokkal bõvült. De amit el szeretnék mondani, az az, hogy lépcsõházban és utcákon, tereken, fellépésen, buszon és az Elba folyónál egyfolytában énekelni, szóval 3 napot végigénekelve tölteni egy ilyen csapattal olyan, mint egy nagyon kellemes és jótékony kábítószer. Nekem egy hétig tartott a közvetlen hatása.”

                                                                          Pintér Gergő

                                                                        (Hajdani 12. D)